Képregénnyel a nők elleni erőszak ellen

Az indiai filmrendező, Ram Devineni két éve alkotta meg a Priya's Shakti című képregényt, hogy felhívja a figyelmet a nők elleni erőszakra. A főhős egy áldozatul esett indiai nő, aki a hindu istenek segítségével küzd az erőszaktevők ellen. Ma már a történet második része is elérhető, a sikeres Indiegogo kampányt maga mögött tudó, a Priya's Mirror a nők elleni savtámadásokra hívja fel a figyelmet.

Közösségi finanszírozástól a világraszóló hírnévig

A filmrendező számtalan elismerést bezsebelt Priya's Shakti kezdeményezésével. Amellett, hogy indiai szervezetek is melléálltak az ENSZ nőjogi szerve (ENSZ Fejlesztési Alap a Nőkért/UN Women) is kitüntette.

“Az általam megteremtett új mítoszban nem az istenek, hanem Priya a szuperhős, aki a hitével és a meggyőződése erejével motiválni tudja az embereket a tradícionális felfogásuk felülírására. … Csak rajta múlik, hogy le tudja-e rombolni az emberek előítéleteit.”- Nyilatkozta Ram Devineni, a képregénnyel kapcsolatban.

Mivel sajnos a téma hazánkban is aktuális - nem rég másodfokon 9 évet kapott a lúggal támadó orvos - , kíváncsiak voltunk magyarországi szakemberek véleményére:

Vajon miért lehet sikeres médium a téma közvetítésére a képregény?

Többek között erről beszélgettünk Szép Eszterrel a Magyar Képregény Szövetség ügyvivőjével, aki az ELTE Modern angol és amerikai irodalom doktori programján, az erőszakos témák képregényben történő reprezentációjával is foglalkozik.

Nógrádi Noától, aki a NANE egyesület munkatársa, pedig azt kérdeztük, hogy lát-e javulást a nők helyzetében, és vajon jó irányba tart-e India?

Szép Eszter, a Magyar Képregény Szövetségtől

Mit gondolsz a Priya's Shakti képregényről?

A projektben nagyon tetszik, hogy a rajzokat sokszor fotókra illesztik rá, így az egész történet, a beavatkozó istenekkel, végtelen világűrt ábrázoló hátterekkel együtt nagyon reális és időnként ijesztően közeli lesz. Úgy sejtem a történet vizuális megjelenítése illeszkedik az indiai képregények világába és rezonál a más képregényeket is forgató indiai gyerekeknél.

Milyen közvéleményformáló erő rejlik a képregény médiumában?

A képregénnyel nagyon jól lehet egyrészt absztrakt dolgokat szemléletesen megjeleníteni, másrészt tabutémákat hol realisztikusan, hol a fantáziát szabadon engedve feldolgozni. A szöveg és a rajz kölcsönhatásából akármit ki tud hozni egy ügyes forgatókönyvíró és egy tehetséges rajzoló.

Az, hogy mennyi időnek kell eltelni, hogy eljusson egy képregényben közvetített üzenet az olvasókhoz nagyon jó kérdés, mert képregényt rajzolni eszméletlen sokáig tart.

Most olvasok például egyet, a címe Rolling Blackouts (kb Sorozatos áramkimaradás), ami egy újságírócsoportról szól, akik Szíriában, Iránban és Törökországban dolgoztak 2010-ben. Sarah Glidden írta és festette, 2016-ban jelent meg, tehát hat évig tartott, mire kész lett, háromszáz oldal, és az a Szíria, amiről szól, ma már nem is létezik…

Miért szerencsés szerinted ezt a médiumot választani jelen esetben?

Szerintem bármely olyan médiumot nagyon szerencsés választani, amivel komplexen be lehet mutatni, hogyan épül fel egy probléma, hogyan gyökerezik a kultúrában és társadalomban, és milyen sok lehetőség van arra, hogy változtassunk.

Nógrádi Noától, aki a NANE egyesület munkatársa

Mi a véleményed erről a képregényről? Sikeres véleményformáló eszköz lehet?

Úgy gondolom, fontos és hasznos nem csak tényszerű, szakértői hangnemben, hanem alternatív módokon is - vizuálisan és akár a popkultúra elemeit is felhasználva - megszólalni komoly társadalmi témákról. Az ehhez hasonló projektek kifejezetten sikeresek lehetnek, persze csak a megfelelő interaktív foglalkozásokkal kiegészülve, amelyeken keresztül a célcsoport, a részvevők, átbeszélik és feldolgozzák az adott témát, lehetőleg nem csak egyszer, hanem egy közösen végigjárt folyamat során.

Szerinted tapasztalható javulás Indiában a képregény hatására vagy inkább a külföldi közvéleményt ragadta meg az ötlet?

Nehezen megválaszolható kérdés; attól függ, mit tekintünk javulásnak. Számomra javulásnak számít, hogy a 2012-es Delhiben elkövetett csoportos nemi erőszakot hatalmas társadalmi reakció, tüntetés-hullám követte, ami új tüzet adott a szexuális erőszak ellenes nőjogi mozgalomnak Indiában. Az ezt követő erőszak-esetekre is jobban figyelt a média és a közvélemény.

Az, hogy a téma nem merült feledésbe, napirenden tudott maradni, fontos előrelépés, ami valószínűleg sok, ebben az időszakban indult kezdeményezés összességének az eredménye, a Priya's projektet is beleértve. Természetesen a külföldi közvéleményt is megragadta az ötlet, nem csak kreativitása miatt, hanem valószínűleg azért is, mert egzotikusnak találták a nyugati vizuális popkultúra és az indiai kultúra kombinációját a képregényben.

Mit kellene (még) tenni ahhoz, hogy javuljon a helyzet és kinek?

Az gondolom, az indiai aktivisták jó úton járnak: a Priyához hasonló kreatív, oktatásra összpontosító projektek, nagy tömegeket megmozgató tüntetések és mozgalmak, és a nyomásgyakorlás a jogalkotókra és a jogalkalmazókra együttesen nagy hatással lehetnek, ha hosszabb távon is fenn tudják ezeket tartani.

Nem csak a civil társadalomnak van feladata, természetesen, hanem az államnak és a nemzetközi közösségnek is.

A civil társadalom elsősorban azzal tudja előrevinni az ügyet, hogy társadalmi köztudat-formálást végez (erre példa a Priya projekt), mozgósít, és nyomást gyakorol a hatalommal rendelkezőkre. Az állami apparátus részeinek (politikusoknak, jogalkalmazóknak, rendőröknek) is mind megvan a maga feladata, ahogyan a nemzetközi közösségnek is (itt például az ENSZ különböző szerveire és intézményeire gondolok). A probléma az, hogy ezt rendszerint nem végzik el...

Figyelem, a következő videó felkavaró lehet!